A világ legszebb helye Győr

Bécshez, Pozsonyhoz és Budapesthez egyaránt közel van ez a pompás város. Minden szegletében látszik, hogy pezseg és prosperál, ráadásként különös gondossággal óvta és rehabilitálta kulturális örökségét.

Győrben mindenki megtalálhatja, ami számára a legszebb, s ami egyúttal egyetemesen szép. Van, amikor ez könnyen megy. Ha például az ember a város történelmi magjában sétál, és megcsodálja a késő reneszánsz korban vagy a barokk kor hajnalán épült, ódon házait, amelyek szinte kivétel nélkül fel vannak újítva, egyikbe vagy másikba bizonyosan beleszeret. Az utóbbi években káprázatos műgonddal megújított evangélikus sziget óvodával, iskolával, az öreg­templommal és attraktív új szárnyával bizonyosan ilyen, miként a Püspökvár is.

Akadnak olyanok is, amelyek észrevételéhez nagyobb szerencse kell. Például aki tudja, hogy az egyetem mellett a Duna partján merre kell sétálni kucsmagombaszezonban, olyan ínyes példányokat szedhet egy nagy kosárkával, amilyeneket legközelebb csak a Csallóközben lehet fellelni.

Az utóbbi évek állami fejlesztései között van olyan, amelynek felfedezéséhez némi hely­ismeret szükséges. Annál jobban örülnek nekik az itt élők: a Malom liget, az Ady-domb, illetve az Eötvös park effélék. Ahhoz pedig, hogy valaki az öt éve átadott gigantikus jégcsarnoknak örvendezzen, biztos nem olyan kétballábasnak kell lenni, mint e sorok írója.

Ahhoz is kellett némi szerencse, hogy majd nyolcvan éve egy orsolyitákhoz járó kisasszonynak elkezdjen udvarolni egy fiatalember, aki pedig a mosonmagyaróvári gazdatisztképző hallgatója volt. Így szerettek egymásba egykor Ilona és Pál. Márpedig ha ők nem szeretnek egymásba, és később Pálnak nem születik fia, aki pedig beleszeret Máriába, akkor nem születik meg az én feleségem, aki számomra a legszebb – s egyúttal egyetemesen is szép. Sokat beszélgettem nagyanyósommal, aki patriótaként rajongott Győr utóbbi években zajló látványos fejlődéséért, s nagy örömmel regisztrálta, amikor a város belső részét sétálóövezetté alakították. Ha nála jártam, akkor az Újváros negyed felújításáról is naprakészen beszámolt. A család egyébként a város Révfalu nevű negyedében él, ahol olyan rendezett kertes házak állnak sorban, szépen, mintha Ausztriában járnánk.

Meg azért is, mert példaadó az egész országnak: így is lehet óvni, megőrizve fejleszteni egy települést. Persze itt már a nyolcvanas években fogható volt az osztrák televízió és rádió, tehát a szabadság és a polgári szemlélet hangjai is előbb értek ide, mint az ország keletebbre eső részeire. 

Azelőtt, hogy az Audi 1992-ben eldöntötte, itt hoz létre gyártóegységet, a szakemberek száznyolcvan települést vizsgáltak meg a régióban. Győr nyerő szériája azóta se szakadt meg, soha nem osztanak neki rossz lapot, de ilyen szerencse persze nincs. Inkább talán arról van szó, hogy a számos okból kiváló adottságú és hagyományú településen még szembetűnőbbek a beruházás­élénkítő és településfejlesztő törekvések, illetőleg hogy a számtalan műemlékkel büszkélkedő, gazdag kulturális hagyományú és élhető városban minden gyarapodás jó alapra kerül.

Győrben az utóbbi években nagyságrenddel nőtt az óvodai és bölcsődei férőhelyek száma, az MCC országos gimnáziumi rangsorában pedig a Révai Miklós Gimnázium szerezte meg az első helyet a megyei középiskolák közül. Ha hazánk általánosságban olyan fejlett lesz, mint most Győr, akkor már elégedettek lehetünk.

A város hajdani élclapjának, a Garabonciásnak Gárdonyi Géza volt egykor a szerkesztője, aki Szávay Gyula barátjának később azt mondta, hogy „sületlenséget írtam még akkortájt, a legszebb városban, legszebb koromban”. Legyünk optimisták, s reméljük, hogy mindig az a legszebb korunk, amelyben épp vagyunk. Egy bizonyos: Győr bármely életkorban tökéletes úti célpont. Sőt, életválasztásnak, győri polgárnak lenni is elsőrendű idea.

A fotókat Barakonyi Szabolcs készítette a Büszke Magyarország kötethez